Ahogy lehullanak a levelek a fákról és az időjárás is a szürkébb oldalát mutatja, úgy tűnhet, mintha elkopnának a színek a természetből. Azonban ilyenkor tud igazán üdítő lenni a hidegben a játszótéren való gyereknevetés vagy a kürtőskalácsos sorban való meghitt szóváltás. Ebben az időszakban mi adunk színt a kopár parknak azzal, hogy lemegyünk a kutyussal játszani, mi varázsolunk otthonos hangulatot az erdőben, ha bújócskát játszunk a családdal kirándulás közben. És talán felderengenek előttünk a kisiskolásként a tábortűz mellett eltöltött kedves esték. Mikor a játék és éneklés közben mindenki arcát jólesően simogatta a tűz melege.
A tábori játékokban az a legjobb, hogy nem csak tábori környezetben lehet kipróbálni őket. Bármilyen családi program keretében garantált a jókedv. Hoztam pár népszerű, de könnyen a feledés homályába merülő játékot.
ÉRZÉSVILÁG
Valaki kimegy a teremből, vagy távolabb a társaitól, addig a többiek egy ismert emberre gondolnak. Ez lehet személyesen ismert vagy közismert személy. Egyszerűbb és viccesebb a játék, ha mindenki személyes kapcsolatban áll az illetővel. Aki kiment, bejön és valakinek felteszi kérdést, hogy „Mi lenne ha…lenne?” A kihagyott helyre pedig be lehet helyettesíteni bármit, virágot, könyvet, autót vagy akár ételt. A megkérdezett pedig érzés szerint vagy logikailag válaszol. Ha a kérdező kitalálja a feladványt, ő leül a többiek közé és másvalaki megy ki.
CSOMÓZÓDÁS
A résztvevők egy kört alkotnak, majd a játékvezető leoltja a villanyt – ha pedig a szabadban játszunk, akkor mindenki becsukja a szemét. Ezt követően mindenki maga elé nyújtja a két kezét és megfogja a vele először találkozó idegen kezeket. Ezután felgyújtjuk a villanyt, vagy kinyitjuk a szemünket és egy óriási csomó közepén találjuk magunkat. A cél az, hogy anélkül, hogy elengednénk egymás kezét kibogozzuk magunkat. Annál izgalmasabb a játék, minél szövevényesebb a csomó. Többféle változatban lehet játszani, van hogy tiltva van a beszélgetés is, van, hogy meg lehet vitatni, miként és hol kellene átbújni vagy keresztüllépni.
SZOBORCSOPORT
Bármennyien lehet játszani ezt a vicces, nagy kreativitást igénylő játékot. A lényeg az, hogy mindenki részt vehessen benne és jól érezze magát. Először az első ember beáll és megmerevedik egy pózban. A második igazodva az elsőhöz, egy jelenetet alkotva szintén elfoglalja a helyét egy általa választott helyen. A harmadik is követi a példájukat, de a negyedik személy már helyet cserél valakivel. Kiválasztja, melyik helyre szeretne beállni, megérinti a játékostárs vállát és helyet cserél vele, felvéve egy másik pózt. Ezt a játékot addig lehet játszani, amíg csak bírják a résztvevők és akár egy egész osztálynyi ember is jól szórakozik közben.
A HOTTENTOTTÁK KIRÁLYA
Ez a játék nagyon hasonlít a fekete-fehér-igen-nem közismert játékra, csak egy kicsi nehezítés és csavar van benne. Először abban állapodik meg a társaság, hogy melyik betűt nem szereti a hottentották királya. Például nem szereti a „k” betűt. Ekkor a játékvezető azt mondja: A hottentották királya éhes, mit adsz neki ebédre? Mindenki mond azonnal valamit a társaságból. Nem szabad sok gondolkodási időt hagyni és aki például azt mondja, hogy „karalábét” vagy pedig olyan ételt említ, amit már mondott valaki előtte, kiesik a játékból. Végtelen mennyiségű kérdést lehet feltenni és éppen ezért nagyon sokáig lehet játszani.
KÖZÖS VERSKÖLTÉS
Mindenki ismeri a játékot, amiben egy papírlapra rajzolunk valamit, majd új hajtjuk be a lapot, hogy két kis vonal kikandikáljon, majd a következőnek, akinek továbbadjuk, ezeket a vonalakat felhasználva kell valamit alkotnia. Ez a közismert játék a reneszánszát éli, csak éppen nem a rajzolós formában, hanem versköltésben. A mechanizmus ugyanaz, csak itt egy szó híján kell a lapot behajtanunk és az utánunk következőnek arra rímelő sort kell írnia. A végeredmény meg mondanom sem kell, nagyon vicces lesz.
Palotás Zsuzsi
