Amint megnyújtóztatja a nap a sugarait, máris megtelnek a játszóterek gyereknevetéssel, a parkok sétáló párokkal és a futópályák futókkal. Még kopaszok a fák, mégis beindul a tavaszi nyüzsgés. Talán az év legüdítőbb időszaka, amikor még meleg pulcsiban és könnyű kabátban szívhatjuk magunkba a friss levegőt, miközben óvó tekintettel követjük a picik játékát. Azonban nem csupán kinti elfoglaltságunk lehet, ha családi programra vágyunk. Nézzük meg, milyen játékok terjedtek el hazánkban, amik Keletről származnak!
Üljünk össze a szőnyegen!
A társasozás olyan családi tevékenység, ami manapság sokszor kimegy az ember fejéből, miközben lehet, éppen azon töri a fejét, hogyan teremtsen egy kis minőségi közös időt. A keleti népek rengeteg egyszerű, kicsik számára megérthető játékot találtak ki, amelyek nagy része elterjedt nálunk is. Minden játékhoz csupán egy otthon is elkészíthető papírlapra rajzolt tábla és pár bábú szükséges (ami valójában bármi lehet: egy kupak vagy egy gyűszű). Egyik játékszabály sem nevezhető nehéznek és amellett, hogy külön öröm egy társast elkészíteni, ingyenes és nem foglal sok helyet. Ellátogatva a következő weboldalra egy halom ötletet találhatunk.
http://terebess.hu/keletkultinfo/tablas.html
Ünnepeljünk repülő fénnyel!
A lampionozás szokása Kínából származik, mára pedig ázsia és Európa-szerte elterjedt. Szerepe az évszázadok elteltével sokat változott, egyaránt használják szülinapok, esküvők, évfordulók ünneplésére. Létezik repülő és úszó formája is. Nyilvánvalóan az úszó lampion környezetbarátabb, hiszen ha eleget csodáltuk a pislákoló lángot, kihalászhatjuk. A repülő lampionhoz fűződik egy hiedelem: amikor elengedjük, kívánni kell valamit (esetleg rá is írni a papírbúrára), a kívánság akkor válik valóra, amikor valahol földet ér a lámpásunk. Elkészítése házilag is lehetséges, bár a filmekben látható igazi verziót csak rendelni tudjuk. Egy tavaszi estén tökéletes családi program és a kicsik garantáltan élvezni fogják.
Papírmadaraké a világ!
Gyerekkorunk játéka az origami. Szerintem érdemes néha visszatérni a retrónak is nevezhető tevékenységhez, kicsit kilépve a villogó képernyők és a zajos videójátékok világából. A kisgyerekek ugyanis nagyobb örömüket lelik egy olyan játékban, amiben – kedvük szerint – ők hajtogathatják és színezhetik ki a figurákat. Az origami ősi hagyománya valójában lehetővé tette, hogy a gyermekrajzok térbelivé váljanak, és a történetek ne csak kétdimenziósan létezzenek.
Ismerd meg a játékot: Ounch Neech
Pakisztán nyüzsgő városából származik ez az egyszerű játék, magyarul Fel-Le a jelentése. A jókedven és a lelkesedésen kívül mindössze egy park vagy egy kert szükséges a játékhoz, ahol van bőven akadály (fa, kövek, homokozó, csúszda). A játék lényege, hogy mindig egyvalaki irányít. Ha azt mondja, „fel” akkor az azt jelenti, a talaj nem biztonságos és mindenkinek egy kőre, a homokozó szélére vagy egy fára kell felmásznia, hogy megmeneküljön. Aki utoljára marad, az kiesik, és ő lesz a következő körben az irányító. Természetesen ennek a fordítottját is használhatja, tehát a „le” vezényszót. A játék pofonegyszerű, mégis rengeteg nevetést garantál. Egy napos tavaszi napon jól kimelegedhetnek benne a gyerekek.
Hangya, ember, elefánt
A jól ismert „kő, papír, olló” kicsit másképpen, szumátrai módra. A szabály ugyanaz, csak a kézjelekben van különbség. A hangya jele a kisujj felmutatása, az emberé a mutatóujj és az elefánté a hüvelykujj. Az elefánt legyőzi az embert, mert erősebb, az ember legyőzi a hangyát, mert rá tud lépni. És mi van a hangyával? Az pedig bele tud mászni az elefánt fülébe, megharapni őt és megőrjíteni, így a hangya legyőzi az elefántot. Valójában bármilyen jeleket és jelentéseket kitalálhatunk mi magunk is, a lényeg, hogy jól szórakozzon mindenki.
http://www.parents.com/fun/games/educational/gamesfrom-around-the-world/
Palotás Zsuzsi
