A country zene világa ismerős lehet azoknak, akik szeretik a western filmeket, szívesen néznek vadnyugati sheriff-párbajokat és cowboyok életéről szóló filmeket. Nincs az a történet, amelyben ne pengetnék a bendzsót, szólna a csizmatáncoltató hegedűszó, vagy ne sírna bele az éjszakába egy-egy szájharmonika vagy steelgitár. Ezekre a zenékre általában a cowboyok és cowgirl-ök linedance-et -vagyis sortáncot - járnak és westerncsizmájuk után csak úgy porzik a saloon (a vadnyugati „ivó”) padlója.
- Hazánkban a 2000-es évek elején kezdődött a linedance-őrület, szinte hónapról hónapra alakultak meg linedance klubok az ország minden pontján. – meséli Molnár Tímea, a Szeged Linedance alapítója. - Jelenleg már 40-50 körülire tehető ezek száma. Ezek jellemzően olyan klubok, ahol együtt táncolnak már 8-9 éves kortól a hetvenen felüli korosztályig hölgyek és urak. Bár a country linedance eredetileg könnyű táncként volt jegyezhető, mégis a katalán stílus elterjedésével egyre nehezedtek az újabb táncok, és a gyakorlottabb táncosok már inkább efelé fordulnak. Nem nehéz belátni, hogy ezzel – akár fizikai korlátokat, akár gyakorlási óraszámot tekintve – nem könnyű együtt haladni mindenkinek. Igencsak élesen elkülönülnek azok, akik szerint „már nem nekik való az ugrálás” vagy nem bírják fizikailag a gyors ütemet, forgásokat, magas rúgásokat, láblendítéseket és azok, akik igényelnék a nagyobb kihívást.
A senior linedance a country linedance azon ága, amelyet kifejezetten az idősödő korosztálynak ajánl Molnár Tímea, a Szeged Linedance vezetője, senior fitness instruktor, a senior linedance program kidolgozója.
- A senior linedance egyszerre dolgoztatja a testet és az agyat is. A demencia egy memóriazavar, amely általában az idősödéssel fokozódik. Az Alzheimer-kór, valamint az agyi keringés zavara áll a háttérben. Elsődleges tünete lehet a felejtés, illetve a memória hanyatlása. Ezért nagyon fontos az agy tornáztatása, valamint mindkét agyfélteke összekapcsolása. A táncolás a nagyagyat és azt a részt stimulálja, amely a két agyféltekét összeköti. A táncórákon először az alaplépéseket sajátítják el, majd egyszerű koreográfiákat tanulnak. Mindeközben összefűzzük az egyes táncokat és akár térformában is táncoljuk.
-
Hogyan zajlik nálatok egy óra?
- Az óra elején bemelegítünk. Ez mindenképp meg kell, hogy történjen, hiszen az ízületeket ilyenkor „olajozzuk be”, óvatosan növeljük a mozgásterjedelmet, a testhőt kissé megemeljük, a szívet is informáljuk arról, hogy ezután „munka” következik, azaz az izmokba most kicsit több vért kell pumpálnia. Mindeközben nagyon figyelünk a táncosokra, hiszen egyénenként változó vérnyomással, tüdőkapacitással, fizikai erővel jönnek hozzánk, így nagyon fontos az előzetes beszélgetés is velük az esetleges gyenge pontjaikról. A bemelegítés két részből áll: egy általános, lassú átmozgatást egy dinamikusabb, technikásabb, lábmunkára fókuszáló bemelegítés követ. Ezután kezdődik az óra fő része, a tánctanulás, táncgyakorlás. A táncokat lassan, alaposan elmagyarázva tanítjuk. Ezeket koreográfiába illesztve tesszük élvezetesebbé, ahol tudunk, már teljes koreográfiákat is tanulunk, táncolunk, gyakorlunk. Az óra levezető része egy nyújtás, majd légzőgyakorlatok, hogy a pulzus visszaálljon a nyugalmihoz közeli tartományba.
-
Miért szeretik a tanítványaid a senior linedance-et?
- Átalában a linedance-et azért szeretik, mert ehhez a tánchoz nem kell partner. Alapvetően nincs fizikai kontaktus a táncosok között, nem fogjuk meg egymás kezét, nincs tánctartás, mindenki egyedül táncol, de csapatban. Az a tapasztalatom, hogy az idősek először csak azért jönnek, hogy valamit mozogjanak, majd lassan megtetszik nekik ez a dögös, vagány zene, a táncok követhetősége. Szeretik, hogy egyre többet tudnak, egyre jobban megy nekik a táncolás. Könnyebben veszik az akadályokat, egy-egy nehezebb lépést ügyesebben valósítanak meg. Egy koreográfia kidolgozása során „összeérik” a csapat is, az együttdolgozás kommunikációs helyzeteket teremt, a sok-sok gyakorlás, majd a közös siker összekapcsolja a lelkeket is.
-
Közös siker? Talán fel is lépnek a senior csapataid?
- Mondjuk úgy, hogy nem ez a kifejezett cél, de ha meghívást kapunk, nem utasítjuk vissza. Persze tényleg sokat, sokkal többet gyakorlunk rá, mint a fiatalabbakkal, de ez inkább magabiztossá teszi a táncosokat, nem haragszanak azért, hogyha a „könyökükön jön ki” a fellépés műsora.
-
Miért szereted ezeket az órákat, ezt a korosztályt?
- Jól kérdezted, köszönöm. Valóban szeretem őket, mert sokat tanulok én is tőlük. Hálás vagyok nekik, hogy jönnek, sok szeretetet és – fiatalabb korom ellenére is – tiszteltet kapok tőlük. Alapvetően türelmes természetű vagyok és jókedvvel megyek az órákra. Ez már megalapozza azt, hogy az óránk is baráti hangulatban telik, és ha keményen is „dolgozunk”, mindig figyelünk egymásra, figyelünk arra, hogy nevessünk sokat, hiszen alapvetően azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat.
