Kamarás Iván Pécsen született, 1972. december 22-én. Édesanyja Uhrik Teodóra balett-táncos, édesapja Kamarás András grafikusművész. A szülők korán elváltak, édesanyja második férje Lovas Pál balett-táncos, aki Iván féléves korától a második apukája lett. Féltestvére, Lovas Anna festményeivel bűvöli el a pécsieket, de a zene is közel áll hozzá. Másik féltestvére, apai részről, Marco, Párizsban él és kiváló zenész, saját stúdiója van. Ma már ritkábban jut idő a találkozásra, így szétszóródva a világban, de a kapcsolatot tartják egymással. Iván Pécsett az ANK két tannyelvű gimnáziumban érettségizett, ami a későbbiek ismeretében szerencsésnek bizonyult. Már kisgyerekkorától folyamatosan sportolt − a mai napig állandó edzésben van! Igaz, anélkül nem is lehetne bírni azt a tempót, amit a jelenlegi életvitele megkövetel tőle. Forgat, zenél, verset mond, szinkronizál, rengeteget dolgozik − és két kamasz fiú édesapja…
KICSI KORODBAN MI AKARTÁL LENNI?
Piciként kukás, mert tetszett nekem, ahogy a nagy autó hátulján állhatnak az emberek. Később titkos ügynök. Vándoroltam a szobák között, kuckókat építettem magamnak, különböző ruhákba öltöztem… Aztán, amikor mindez lecsengett, rájöttem, hogy színész akarok lenni. Ott voltam a szüleimmel a Pécsi Nemzeti Színházban szinte állandóan, ott nőttem fel a színház levegőjében. Láttam mindenféle előadást; drámát, operettet, vígjátékot, musicalt, balettet. Amellett nálunk otthon is nagy élet volt, szüleimnél gyakran megfordultak a népszerű és kiváló kollégáik, ami egy kisgyereknek különösen nagy élmény. Talán ezért is, de már általános iskolás koromban amatőr színjátszó körbe jártam, ahol Lázár Ervin Gyere haza, Mikka Makka! című darabjának címszereplője voltam, miközben én rendezhettem is az előadást! Ezután az úttörőházi színjátszó körben, egy szem fiúként is szerepeltem, de a szakmát Moravetz Levente stúdiójában kezdtem el tanulni, a Fegyveres Erők Klubjában.
MÉG GIMNAZISTAKÉNT JÁTSZHATTÁL A PÉCSI KAMARASZÍNHÁZBAN, HUNYADY SÁNDOR DARABJÁBAN, A HÁROM SÁRKÁNYBAN. UTÁNA JÖTT A FŐISKOLA, AHOVA ELSŐRE FELVETTEK, KAPÁS DEZSŐ ÉS HORVAI ISTVÁN OSZTÁLYÁBA.
Igen, és az első filmszerepemet is még főiskolásként kaptam, egy Nagy Károlyról szóló, háromrészes filmben, ahol Kis Pippint játszottam, angolul. Főiskola után a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződtem, 1995-től 1997-ig. Majd 2009-ig a Vígszínházban játszottam, ahol a remek szerepek mellett az volt a jó, hogy elengedtek játszani máshová is. Nagyon szerettem váltogatni közben a műfajokat. 1995 és 2009 között a világirodalom szinte minden nagy szerepét eljátszhattam Budapesten és a vezető vidéki színházakban, amire csak vágyhat egy színész.
KÜLÖN MEG KELL EMLÍTENEM A RUSZT JÓZSEF RENDEZTE OTHELLÓT A KAMARÁBAN, AMIBEN HATALMAS SIKERT ARATTÁL CÍMSZEREPLŐKÉNT! ELNYERTED VELE A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJÁT, KEZDŐ SZÍNÉSZKÉNT! AZTÁN ÁTSZERZŐDTÉL ÉS JÖTT A SOK JÓ SZEREP, JÁSZAI MARI-DÍJ 2006-BAN, AZ AJTAI ANDOR-DÍJ, A HEGEDŰS GYULA-EMLÉKGYŰRŰ, A SÚGÓCSIGA-DÍJ. A LEGJOBB FÉRFISZÍNÉSZ IS VOLTÁL A POSZT-ON. MINDEZEK UTÁN 2009-BEN ELMENTÉL A VÍGBŐL…
Abban az évadban kilenc főszerepet alakítottam, ebből négyet a Vígben. Nem szólt másról az életem, mint egyik öltözőből ki, a másikba be, közben az utazások, filmek, szinkronok stb. Családi élet szinte semmi. Nem panaszkodom, mert én vállaltam és szerettem, csak elfáradtam. Amellett egyre jobban kezdett érdekelni a filmkészítés maga, szerettem volna kitanulni ott, ahol ezt a legprofibban csinálják: Amerikában. Akkor kimentem egy teljes évre.
MI AZ, AMI ANNYIRA MEGRAGADOTT A FILMEZÉSBEN?
Másképpen kell benne játszani. A színházhoz erős orgánum, nagy gesztusok kellenek, hogy látható és hallható legyen távolabb is. De ezáltal hamisabbá is válik! A film olyan közeli és intim, hogy nem lehet hazudni benne. Amellett a színház a pillanat művészete, míg a film megmarad. Szeretek kísérletezni. Készítettem mobillal egy kisfilmet, a Sóhajokat, és az M1 számára a Mobilverseket, ahol operatőr és ötletgazda voltam. 100 epizódot forgattunk le!
A SZÍNHÁZ ÉS A FILM MELLETT A ZENE IS AZ ÉLETED RÉSZE, MÁR KAMASZKOROD ÓTA. MEGTANULTÁL GITÁROZNI, ZENEKAROD IS VOLT, A MARADÉK. 2000-BEN ÖNÁLLÓ CD-T ADTÁL KI, BOMBAJÓ CÍMMEL. FŐLEG A HATVANAS ÉVEK DALAIBÓL SZEMEZGETTETEK, NAGYON KÜLÖNLEGES ÉS MODERN STÍLUSBAN HANGSZERELVE.
Az igazság az, hogy a menedzserem, Stern Éva javaslatára kezdtem el régi magyar számokat hallgatni, aki nagyon szereti ezeket a dalokat. Közben rájöttem, hogy tényleg zseniálisak, és közösen kiválasztottunk egy albumra valót. A Bombajó után több CD-n is szerepeltem. Az én akkori zenei világomat kifejező összeállítás 2016-ban valósult meg igazán, Idegenek az éjszakában címmel, ahol gitározok is, olyan kiváló muzsikusokkal, mint például Nagy Ádám (a Roy és Ádámból). Frank Sinatra és kortársai dalait énekelem a 30-40-50-es évekből, és személyes élményeimet mesélem el közben. Koncerteztünk ezzel külföldön is, itthon is. Emellett azonban tavaly év végén összeállítottunk egy új koncertműsort, a 20-60-as évek magyar slágereiből, de „Budapest Bár-os” stílusban, az Orfeumban, „Egy fess pesti este” címmel. Most készülünk első vidéki turnénkra, amit külföldi fellépések után újabb hazai koncertek követnek majd. Nyáron egy nagykoncert is lesz belőle, a Budapesti Nyári Fesztivál keretében, egy fantasztikus hangú vendégfellépővel, Tóth Verával, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
MI MINDEN VÁR ITTHON 2019-BEN? FILM? SZÍNHÁZ? ZENE? VERS?
Mindezek, igen! Rengeteget dolgozom. Két televíziós sorozatra is szerződünk éppen, de ezekről még nem beszélhetek.
NEM BÁNTAD MEG A SZABADÚSZÁST, A BIZONYTALANSÁGOT?
Mivel rengeteget dolgozom, nem érzek bizonytalanságot – hála menedzseremnek, Évának. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy jusson idő a feltöltődésre is! Második otthonom az autóm lett, hiszen nagyon sok időt töltök benne. Amikor araszolok a dugóban, nem nyomom üvöltve a dudát, hanem zenét hallgatok vagy szöveget tanulok, énekelek. Szeretek vezetni, kikapcsol, feltölt. Nagyon jó dolog, hogy azt csinálhatom, amihez éppen kedvem van és szeretem. Kell ennél több?
Martin Ildikó
