A nyári hónapok a szabadságolások ideje, így a legtöbb család egy-két hétre maga mögött hagyja a munkát és nyaralni indul kipihenni az eddigi fáradalmakat. A vakáció tervezgetésénél viszont sokan különféle kérdésekkel szembesülnek: Hová menjünk? Mivel utazzunk? Szálloda vagy sátor? Lássuk, a mellette-ellene érveket!
HELYSZÍN: TENGERPART VS. HEGYVIDÉK
Az első és talán a legfontosabb kérdés az, hogy vajon vízpart-ra, vagy a hegyekbe utazzunk? Személy szerint szerencsére mindkettőben volt már részem, ám egyértelműen egyik mellett sem tudnám letenni a voksomat. Hogy melyiket is választja az ember, az leginkább attól függ, hogy mi a célja: a lazítás és a pihenés, vagy az aktív kikapcsolódás, mely során izgalmas élményekkel gazdagodhatunk. A legmelegebb hónapokban én inkább a tengerparti nyaralásra szavaznék, hiszen a nagy hőségben csak ritkán élvezetesek a hosszabb túrák – ilyenkor a víz mellett egy jó könyvvel feküdni szinte egyenértékű azzal, hogy az ember a hegyek közt a meseszép kilátást fürkészi, ráadásul a kánikulában csupán pár lépés, és rögtön a hűsítő víz habjai közt találhatjuk magunkat. A tengerparti üdülések a kisgyermekeseknek sokkal kedvezőbbek, hiszen amíg a gyerkőc még egészen kicsi, addig nem hogy nem élvezné, de nem is biztos, hogy jól bírná a hegyvidéki vakáció során lévő túráit. Éppen ezért ez a fajta kikapcsolódás elsősorban a fiatal pároknak, nagyobb gyerekeseknek és baráti társaságoknak lehet a kedvence, akik egyelőre többre értékelik az izgalmakat, a testmozgást és a túrázást, mint a napozást és a lubickolást.
UTAZÁS: AUTÓ, BUSZ VAGY REPÜLŐ
Ha a pénztárca vastagságát nem nézzük, akkor megosztunk néhány dolgot, ami segíthet a választásban: a buszos utazásnál kevés kényelmetlenebb dolog van. Persze rövid távra ideális választás, főleg akkor, ha kettesben töltjük a nyaralást, ám ha külföldre utazik az ember, akkor nemcsak a milliméternyi helyekkel kell számolni, hanem bizony a többi utassal is, akiket persze nem választhatunk meg. Egyszer voltam így nyaralni, és bár igazán toleráns ember vagyok, de amikor több mint 10 órán át kellett hallgatni a mögöttem ülők civakodását, a gyerekek hisztijét és állandó sírását, akkor megfogadtam, inkább utazom fapados járaton vagy autóval, csak ne kelljen ezt még egyszer átélnem. Az utóbbi kettő közül, ha lehet választani, akkor inkább a repülőgép mellett tenném le a voksomat, hiszen így pár óra múlva máris a célnál vagyunk, míg kocsival akár egy napba is beletelhet, míg a vágyott helyre odaérünk. Viszont a fellegekben lényegében csak a fel- és a leszállás az izgalmas, maga az utazás kissé unalmas, hiszen így nem láthatjuk közvetlen közelről a tájat, az idegen helyeket, tehát nem tudunk egy kis időre megállni és élvezni a körülöttünk elterülő vidék szépségeit. És hogy gyerekkel melyik lenne a legjobb választás? Röviden: szoktatás kérdése, ám vannak szempontok, melyeket érdemes figyelembe venni. Talán a busz a legkevésbé szerencsés, mivel így a sofőrhöz és más utasokhoz kell igazodni a lurkóknak is, ami nem mindenkinek megy zökkenőmentesen. Ráadásul nem kell azon aggódni, hogy egy-egy hiszti alkalmával hányan néznek ránk ferde szemmel. Ezen okból kifolyólag, ha tudjuk, hogy a gyerekünk élénkebb típus, esetleg félősebb, akkor hosszabb repülőútra se vállalkozzunk, inkább csak max.1,5-2 órásra! Ez előbbiek miatt így tehát sokan az autós utazásra szavaznak, ha gyerekekkel vágnak neki a világnak, hiszen ekkor nem kell senkihez sem igazodni, valamint akkor és ott állunk meg, amikor és ahol csak szeretnénk.
SZÁLLÁS: SZÁLLODA VS. SÁTRAZÁS
Amíg az ember fiatal, akkor a kényelem gyakran tizedrangú, a lényeg a kaland. Így egy aktívabb baráti társasággal a természetközeli sátrazás lényegesen élménydúsabb, mint szállodába menni, ahol kiskirály módjára minden a kényelmünket szolgálja. A húszas éveim elején gyakran mentünk kempingbe – sőt volt, hogy vadkempingezünk is –, és igazán élveztük, hiszen így egy kicsit kiszakadtunk a civilizációból, ráadásul még pénzünk is maradt. A társaság összességében jó az ilyen helyeken, a kisgyerekesek is általában csendesek, és senki nem zavar senkit. Később viszont az igények változtak, és egyre fontosabb lett a kényelem, így inkább fizetek kicsit többet már szállodaszobáért vagy apartmanért. Igen, drágább, ez tény, de a rendezett hajlék és a saját fürdőszoba már felbecsülhetetlen egy-egy nyaralás alkalmával.
ELLÁTÁS: ALL-INCLUSIVE VS. ÖNELLÁTÁS
Mindenki szereti, ha kiszolgálják, és ha mindent eléjük tolnak. Ám az egy másik kérdés, hogy kinek mennyire hiányzik az, hogy saját maga gondoskodjon magáról és a családjáról. Az all-inclusive helyek inkább azoknak valók, akik szeretik a maximális kényeztetést és így minden idejüket a pihenésre tudják fordítani. Nekik egy igazi Paradicsom egy olyan hely, ahol nem kell a főzéssel bajlódni, korlátlanul fogyaszthatják a felkínált italokat és csemegézhetnek a gusztusosabbnál gusztusosabb desszertekből. Én voltam már ilyen szállodában – igaz, még gyerekként a szülőkkel, így az italfogyasztásból kimaradtam-, és igen, élveztem. Felnőttként viszont az ember már más-hogy látja a dolgokat, így –most még- egy teljesen felesleges plusznak érzem. Ráadásul, ha valaki örömmel főz otthon, akkor azt örömmel teszi máshol is- természetesen akkor, ha van rá ideje. Így nekem hiányzik, ha napokig nem tevékenykedem a konyhában (más kérdés, ha valaki alapból nem szeret sütni-főzni). Persze vakáció során nem háromfogásos, ötcsillagos ételeket szokás készíteni, és valljuk be, az egyszerűbbek nem vesznek el sok időt. Ennek ellenére teljesen érthető, ha valaki például három gyerek mellett a háta közepére sem kívánja a főzést – de ekkor sem feltétlenül kell a nem éppen pénz-tárcabarát all inclusive ellátást választani, hiszen félpanzióval is sok terhet levesznek a családok válláról.
