A minap óriási szerencse ért, felkértek, hogy vegyek részt a Momentán Társulat egyik telt házas estéjén, azaz a RögvEsten. Lázba jöttem, hamar nekiláttam, és felkutattam a társulat minden csínját-bínját. Miközben lázasan keresgéltem a világhálón, egyre izgatottabbá váltam, és azon töprengtem, vajon mi lehet a titkuk, mit tudnak ők, és miért teljesen eltérő az ő előadásuk.
A társulat tagjai gyerekkoruk óta ismerik egymást, Földessy Margit dráma- és kreatívfejlesztő stúdiója volt a találkozási pont az életükben. Nem sokkal később, 2003-ban pedig már meg is tartották első kreatív, show-jellegű improestjüket, ami egy merőben új színházi műfajt teremtett itthon. Játékos előadásaik, rövid időn belül, üde színfolttá avanzsálták a társulatot. A nem mindennapi performansz már több mint tíz éve töretlen. Igaz, a 2010-es év hozta el számukra az igazi áttörést. Létrehozták saját kreatív töltőállomásukat, IMPRÓ néven, mely egy igazi improvizációs bázissá nőtte ki magát, ahol a nézők felszabadulhatnak, és valóban átélhetik a kreativitás örömét.
De miben más a Momentán Társulat produkciója, mint egy „megszokott” színdarab? Elsősorban abban, hogy minden este úgy mennek fel a színpadra, hogy fogalmuk sincs, mi fog történni. Nincs megírt szöveg, nincs előre megírt forgatókönyv, azaz bármi megtörténhet. Vegyük ezt a kilenc embert, – Bódy Gergő, Boldoghy Borbála, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente, Nemes Takách Kata, Pirisi László, Tóth Barnabás, Várady Zsuzsi – , akik külön-külön civilben: rendező, producer, dramaturg, fordító, látványtervező, drámapedagógus, tanár, tréner, zenész-zeneszerző, de a színpadon, mikor összeállnak, ők Magyarország első improszínészei. Vannak ők, és van a közönség. E párosból születik meg a játék, ahogy ő maguk hívják. „Azt hiszem, valami olyanfajta kreatív szabadságot képviselünk, ami nagyon hat másokra is” – mondta Molnár Levente. A néző először el sem hiszi, ami a szeme előtt tárul fel, aztán, mikor ráébred, hogy egy olyan előadásnak a részese, ami megismételhetetlen, és egyedi, az óriás löketet tud adni az élményeknek. Mivel a közönség képzelőereje határtalan, ezért nincs két egyforma este, minden egyes előadás egy megismételhetetlen momentum. „A mi feladatunk azt megértetni az emberekkel, hogy nem egyfajta jó válasz létezik. Az üzenet talán éppen az, hogy légy az, aki lehetsz, és aki akarsz lenni. Mert bármi megtörténhet.” – árulták el a társulat tagjai.
És valóban, a RögvEst színdarab meggyőzött a társulat zsenialitásáról, és az előadás végére megleltem a kérdésemre keresett választ: a titkuk, elsősorban, a frappáns és ízléses humorukban és kreativitásukban rejlik. Másodsorban, a műsor alatt az ember kikapcsol, elfelejti az éppen aktuális gondját, baját, és ami a legszebb, gyermeki énje kerül előtérbe.
A nézőtéren nincs pihenés, az interaktív játszóházban nincs megállás vagy bambulás, itt, kérem szépen, csikorognak az agytekervények, az izgalmas feladatokba akarva-akaratlanul is bekapcsolódik az ember, és azon kapja magát, hogy agyal, ötletel, játszik, felszabadul, másképp szólva, végre él. Észrevétlenül aktív részesei lettünk az eseményeknek, és nem számított, hogy ki hány éves, férfi vagy nő, a játék mindenkire hatott, összekovácsolódtunk. A darab folytonos jelenlétet kívánt a színészektől is, minden percben dolgoztak, improvizáltak.
A közönség adta az ihletet, vagyis az éppen aktuális helyszínt, karaktert, de a színpadi kellékeket is. Így nem csoda, hogy helyszínül adódott egy sörgyár, egy újszülött-osztály, vagy a Parlament, esetleg, nemes egyszerűséggel vegyük példaként a közönségtől kölcsönkért férfitáskát, ami, mint kiderült, zseniális eszköze lehet egy spontán megformált szerelmi életnek.
Természetesen az apró, különálló jelenetek szétdarabolódtak volna, ha a kommentátor, ez esetben Harsányi Bence, nem tartotta volna kézben az eseményeket. Frappáns, intelligens és sziporkázó humora még a legkellemetlenebb pillanatokat is felülbírálta, megoldotta, lecsapta, így semmi se volt „ciki”, netán zavarba ejtő, minden természetesnek hatott, és egyszerűnek, a szó pozitív értelmében. Olyan ez, mint amikor a gyerekek játszanak, eltűnik az idő, nincsenek szabályok, nincsenek korlátok, csak ők vannak, és a határtalan képzelőerejük, amiből bármi születhet.
