Miután valaki átesett trombózison vagy tüdőembólián, úgy az illető véralvadásgátló terápiára szorul. De vajon mikor lehet abbahagyni a gyógyszer szedését? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózis- és Hematológiai Központ véralvadási specialistája válaszolja meg.
Véralvadásgátlók- miket érdemes tudni róluk?
A véralvadásgátlókat sokan tévesen véghígítóknak nevezik, pedig valójában nem hígítják a vért, (a „hígítás” azt jelenti, hogy vizet, oldószert teszünk valamihez) hanem a vér fokozott alvadását gátolják. Ez több úton is megtörténhet, attól függően, hogy milyen típusú a készítmény:
A kumarin-származékok a K-vitamin hatását gátolják, melynek igen fontos szerepe lenne a véralvadásban (a thrombin és más alvadási fehérjék aktív formáinak képzésében vesz részt).
A heparinok a szervezet egyik természetes véralvadásgátló molekulájának, az antithrombin III-nak és a véralvadásban szereplő összes enzimnek inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg. Röviden a véralvadásban szereplő enzimek közül több aktivitását indirekt módon gátolják
A NOAC/DOAC készítményeket nevezik új típusú véralvadságátlóknak, melyek a véralvadásban szereplő thrombin és Xa faktor hatását közvetlenül gátolják.
Hogy kinek melyikre van szüksége, azt a szakorvos dönti el, viszont azt fontos tudni, hogy terhesség során minden esetben LMWH-ra (alacsony molekulatömegű heparin) van szükség, mivel az nem károsítja a magzatot.
Mennyi ideig kell a véralvadásgátlót szedni?
Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy mégis meddig kell szedni a véralvadásgátlót, mikor lehet elhagyni. Sajnos erre nincs egységes szabály, Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy nem ajánlatos a „3 hónap, 6 hónap” stb. szabályok felállítása, mert az adott beteg aktuális helyzete ezt könnyen felülírja: arra kell törekednünk, hogy a létrejött trombózis kései szövődményeit meg tudjuk előzni! És ez bizony egyéni elbírálás és rizikófelmérés eredményének függvénye.
Tehát azt, hogy trombózis vagy tüdőembólia után mikor lehet letenni a véralvadásgátlót, nagyon sok minden befolyásolja. Nem mindegy ugyanis, hogy hol, milyen súlyosságú volt a trombózis, első alkalommal fordult elő vagy volt már többször is, milyen a beteg ereinek állapota, van-e más betegsége(i), ha igen, azok mik, van-e valamilyen trombofíliája, milyen a vérképe stb. Ezeket mind figyelembe kell venni. A legrövidebb idő az 3-6 hónap, de ennél az esetek többségében tovább van szükség véralvadásgátlóra. Előfordulhat, amikor élethosszig tartó terápia indokolt, de ezekben az esetekben is felhívjuk a figyelmet arra, hogy tudomány és a gyógyszerek irdatlan ütemben fejlődnek, ezért az igazi élethossziglani kezelés ritka- mondja prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialisitája.
Önhatalmúlag ne hagyja abba a gyógyszer szedését !
Nagyon fontos, hogy kezelőorvosa beleegyezése nélkül ne hagyja abba, és ne térjen át más terápiára! Amennyiben így dönt arról írásos beleegyező nyilatkozatra van szükség, ám azzal számoljon, hogy ha idő előtt abbahagyja a véralvadásgátló kezelést, akkor nem csak egy újabb - akár életveszélyes- trombózist kockáztat meg, hanem az ún. PTS-t (poszttrombotikus szindróma), illetve tüdőembolia után a tüdő ereinek magas vérnyomását, a pulmonalis hypertonia kialakulását is kockáztatja. A PTS vérrögök fokozott képződése mellett a fekély kialakulását is magában rejti, mely igen gyakori indikációja az amputációnak. A pulmonalis hypertonia pedig egy súlyos progresszív, ma még gyógyíthatatlan betegség, aminek a vége a tüdőátültetés lehet.
Forrás: Trombózis-és Hematológiai Központ
További cikkek a témában:
