A szívelégtelenség olyan betegség, amely sajnos egyre súlyosabbá válik – különösen kezelés nélkül. Dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont kardiológusa szerint azonban megfelelő, gondosan felépített életmóddal és orvosi kezeléssel jelentősen javíthatók az életkilátások.
A szervezet kompenzálni próbál
A (pangásos) szívelégtelenség esetén a szívnek nehézséget okoz, hogy megfelelő mennyiségű vért pumpáljon a testbe, a szervezet azonban ezt próbálja kompenzálni. Ennek egyik lehetősége, hogy hormonok segítségével megemeli a pulzust, a másik pedig a vesék fokozott só-, illetve a szervezet vízvisszatartása. A visszatartott víz növeli a keringő vér mennyiségét, és ezáltal javítja a keringést. Ez utóbbi mechanizmusnak köszönhetően az átmeneti teljesítményfokozódást követően a szívelégtelenség súlyosbodása során a folyadékfelesleg kilép a keringésből, és különböző testrészeken gyűlik össze, aminek egyértelmű tünete a duzzanat, az ödéma megjelenése.
A szívelégtelenség gyakran más betegségek talaján alakul ki, mint például egy veleszületett szívbetegség, magas vérnyomás, szívkoszorúér betegség, szívinfarktus vagy valamilyen gyulladás, ami roncsolja a szívizmokat. Az American Heart Association 2016-os tanulmánya szerint a szívelégtelenséggel diagnosztizált emberek fele a diagnózis megszületése után 5 évnél tovább él. A betegségnek négy stádiuma van, és mindegyik más-más kilátásokkal bír, bár a szakszerű ellátás a legenyhébb, I. stádiumban sem elhagyható. Minél hamarabb ismerik fel és kezelik az állapotot, annál jobbak a túlélési esélyek. A diagnosztika eszközei elsősorban a fizikális vizsgálat, a nyugalmi EKG, a szívultrahang vizsgálat, a laboratóriumi vizsgálat és végül a terheléses vizsgálat.
A négy stádium
I. stádium
Ebben a szakaszban többnyire nincsenek még tünetek, amelyek akadályoznák a teljesítőképességet, de már kimutathatóak a betegség jelei.
II. stádium
Enyhébb jelek már mutatkoznak, a nagyobb megterhelést már nehezebben viselik a betegek és gyakran vannak szívet érintő komplikációk is. Ebben a fázisban teljesítménycsökkentést és életmódváltás szokás javasolni.
III. stádium
Ilyenkor már rendszeresen mutatkoznak tünetek, a gyengeség, a nehézlégzés, a gyakori vizelés a mindennapi tevékenységet is befolyásolja.
IV. stádium
Ebben a stádiumban a legkisebb tevékenység is komoly megterhelést jelent, nyugalomban is jelentkeznek a tünetek. Gyakran kórházi ellátást igényel.
A kezelés két pillére: az életmód és a gyógyszerek
Bármilyen stádiumban is tart a betegség, az életmódbeli változtatások csökkenteni tudják a tünetek mértékét, javítják az életkilátásokat és az életminőséget. A legfontosabb teendők a megfelelő táplálkozás és a mozgás bevezetése. Táplálkozási szempontból a legfontosabb a túlzott sóbevitel csökkentése, az alkoholfogyasztás minimalizálása, a zsíros, vörös húsok felváltása fehér húsokra és főként halakra. Ha sikerül több zöldséggel és gyümölccsel, kevesebb fehérliszttel és cukorral felépíteni az étrendet, azzal jó eséllyel a túlsúly is redukálható, ami önmagában is megkönnyíti a szív munkáját. Fizikai aktivitás szempontjából fontos a szakszerű felügyelet és iránymutatás, edző, mozgásterapeuta, gyógytornász bevonásával. A szív-érrendszer számára szinte gyógyír a kardiomozgás – szigorúan csak biztonságos mértékben -, jó választás lehet az úszás, a tempós gyaloglás, kocogás, biciklizés.
- A szívelégtelenség kezelésében kettős célja van a gyógyszerelésnek. Egyrészt szeretnénk javítani a szív pumpafunkcióját, másrészt csökkenteni kívánjuk a testben lévő folyadék mennyiségét, hogy ezzel is enyhítsük a szívre nehezedő nyomást. Ezen célok eléréséhez az alapos kardiológiai kivizsgálás után tudunk dönteni a szükséges gyógyszerek típusáról, azok megfelelő kombinációjáról. Szóba jöhetnek a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását gátló szerek, a béta-blokkolók és a diuretikumok, de természetesen a legoptimálisabb szerek és azok adagolása csakis személyre szabottan választható meg. Súlyos, előrehaladott esetben előfordul, hogy már csak a műtét segíthet – ismerteti dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont kardiológusa. - A szívelégtelenséggel élők életkilátásai tehát nagyon sok tényezőtől függenek, hiszen éppúgy fontos, milyen stádiumban tart a betegség, mint az, hogy mikor kezdték el kezelni, milyen betegségek vannak még jelen, milyen életmódot él a beteg, illetve mennyire hatékony az orvos-beteg együttműködés.
Forrás: Budai Kardioközpont
