Talán akadnak még olvasóink között, akiknek ismerősen cseng a név: Hököm Színpad. Ez volt az első magyar magánszínház, amelyet 1982-ben Karinthy Márton alapított, aki a népszerű író, Karinthy Frigyes fia. Mivel nem volt saját épületük, mindig ott játszottak, ahol éppen befogadták őket – de mindig színvonalas előadásokat hoztak létre, ami vonzotta a nézőket. Végül 1988-ban, valahol a XI. kerület perifériáján, a volt Haladás mozi épületében, végleges otthonra találtak, akkor már Karinthy Színház néven. Ismerőseik azzal riogatták őket, hogy a nézők nem fognak utánuk menni a város szélére – de nem így lett. Segítségükre sietett az urbanizáció is, ami bekebelezte az egész környéket. Ma már bárhonnan könnyen megközelíthető a színház, a környék mégis megőrizte külvárosi jellegét. A közönség szereti az előadásait, a művészek is szívesen játszanak a családias hangulatú színházban. Beszélgetőpartnerem természetesen Karinthy Márton, a színház alapítója, igazgatója, főrendezője.
– MILYEN VOLT A KEZDETEKBEN EGY MAGÁNSZÍNHÁZAT VEZETNI?
– Mint most. Eltekintve attól, hogy kezdetben egyedi volt és újszerű. A nulláról indultunk, szó szerint. Rendkívül hasznos volt számomra, ott tanultam meg a szakmát, menet közben. Voltak „odafigyelések”, tiltások a műsortervben, de ez ugyanúgy a többi színháznál is megtörtént akkoriban.
– A NÉZŐK SZERETIK A SZÍNHÁZAT, PEDIG NEM LÁTOM A MŰSORTERVBEN AZ ÚN. „KÖZÖNSÉGCSALOGATÓ” SZÍNDARABOKAT.
– Olyan darabokat keresek, amelyek szórakoztatóak ugyan, de mondanivalójuk is van. Nem azért választok egy szerzőt, mert sikeres lehet, hanem azért, mert érdekel, amit írt.
– HOGYAN VÁLASZTJA KI A SZEREPLŐKET? NINCSEN ÁLLANDÓ TÁRSULAT…
– Első szempont, hogy a szerepre ki az ideális. Második, hogy kit, hogyan tudunk egyeztetni. Ezért is van néhány előadásnál kettős szereposztás. Arra ügyelek, hogy mindkét szereposztásban azonos népszerűségű művészt láthasson a közönség. Ez fontos.
– IMMÁR 35 ÉVE HOGY MEGALAKULTAK. HOGYAN ÜNNEPELTEK?
– Minőségi évaddal, aminek éppen most lett vége. Idén hét új bemutatónk volt a megszokott öt helyett! Én a folyamatosságban hiszek.
– KÖZELI ÉS TÁVLATI TERVEK?
– Távoli vágyálmom nincsen. Közeli a jövő évad, amin már dolgozunk. Thornton Wilder: „A mi kis városunk” című remekműve lesz szeptemberben az első bemutatónk, már tartanak az olvasópróbák. Ezt én rendezem. A következőt, novemberben, Csizmadia Tibor állítja színpadra, ami egy zenés komédia lesz, Zágon István és Harsányi Zsolt írta, Eisemann Mihály örökzöld slágereire. A címe: XIV. René. 2018-ban egy Rejtő Jenő életéről szóló darabot rendez majd Scherer Péter. Végül egy visszatérő vígjáték zárja az évadot, új köntösben, zenével frissítve: Karinthy Frigyes: „Tanár úr kérem” című alapműve, ahogy Simon Kornél színész-rendező megálmodta.
– SZABADIDEJÉBEN MIT SZERET CSINÁLNI?
– Más színházakba járok rendszeresen, sokat olvasok és unokázom, amikor csak tehetem.
– AZ IRODALOM, A SZÍNHÁZ ÉS A MŰVÉSZETEK IRÁNTI SZERETETÉT ÉS FOGÉKONYSÁGÁT TOVÁBB TUDTA ÖRÖKÍTENI A CSALÁDJÁBAN?
– A lányom angoltanárnő, de amellett gyönyörű hangon énekelget. Mindkét lányunokám imád szerepelni, verset mondani. Ez főleg az exfeleségemnek köszönhető, sokat foglalkozik velük. A nagyobbik csöndes, a kicsi viszont nagyon cserfes! Mindkettőből lehet még bármi…
– NYARALNI HOL SZOKOTT: TENGERPART, BALATON VAGY A HEGYEK?
– Családilag 1-2 hetet fixen a Balatonon töltünk együtt, ezenkívül én évad közben 2×1 hetet a Mátrában pihenek. Szeretem a tengert, de ritkán jutok külföldre.
– HOGY ÁLL A SPORTTAL ÉS AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁSSAL?
– Rendszeresen úszom és sétálok, időnként konditerembe is eljutok. Minden káros szenvedélyről lemondtam! Majdnem teljesen vega vagyok, de tojást, halat és csirkét hétvégekenazért eszem. Nagyon szeretem a primőrt, most például a zsenge zöldborsót és a spárgát naponta elkészítem vacsorára! A gyümölcsöt is szeretem. Egészségcentrikus vagyok.
– MILYEN GYAKRAN KERESI FEL AZ ORVOSÁT? HIPOCHONDER, VAGY INKÁBB AZ ELLENKEZŐJE?
– Bevallottan hipochonder vagyok! Tegnap megvágtam magam egy késsel, és már futottam a háziorvoshoz, hogy nem kell-e tetanusz? Persze hogy nem kellett. De tudja, hogy a temetőben mi van kiírva a hipochonder sírkövére? „Na, ugye, én megmondtam!
Martin Ildikó
