A gyermekáldás elé néző párok gyakori félelme a kritikus 12. hét, sokan eddig az időpontig nem is tudatják a hírt környezetükkel. A magzat elvesztésétől való félelem sajnos nem alaptalan, a 6. és 12. hét között bekövetkező spontán vetélés természetes és mesterséges úton létrejött terhesség esetében is előfordulhat. Ha valakinél ez bekövetkezik, javasolt az immunológiai kivizsgálás, mert a háttérben immunológiai okok is lehetnek.
A vetélés okai
A visszatérő, spontán habituális vetélés során a magzat beágyazódik, de a fejlődése az említett időszakban megáll, és vagy spontán kilökődik, vagy elhal. Ilyen esetben fontos kizárni genetikai, endokrinológiai, anatómiai, véralvadási vagy más környezeti tényezőket. Ha ezek során nem mutatkozik olyan eltérés, ami a vetélésre magyarázatot adhat, akkor vizsgálni kell az immunológiai okokat is – mondja dr. Kádár János immunológus, az Immunközpont főorvosa. Immunológiai szempontból el kell különíteni az autoimmun és az alloimmun vetéléseket, az okok feltérképezése során mindkettőt vizsgálni kell.
Autoimmun betegségek a háttérben
Bizonyos autoimmun betegségek megnehezítik a teherbeesést, illetve a magzat kihordását is. Lupusz esetén például féléves tünetmentes időszak után javasoljuk a teherbeesést, ilyenkor van a legkisebb esély a tünetek fellobbanására és a legkedvezőbb a terhesség kimenetele. A fel nem ismert lisztérzékenység – ami szintén autoimmun betegség – és a nőknél gyakori autoimmun pajzsmirigy-gyulladás is meddőséget okozhat, de a vetélések kockázatát is növeli. Az antifoszfolipid szindrómára sajnos az esetek többségében csak az ismétlődő vetélések hívják fel a figyelmet. A fokozott trombóziskészséggel járó betegség miatt a méhlepény kisereiben keringési zavar alakulhat ki, ami vetéléshez vezethet.
Alloimmun vetélések-az „összeférhetetlenség”
Ha úgy is érezzük, hogy az életben a társunk a tökéletes párunk, előfordulhat, hogy az immunrendszerünk sajnos másként vélekedik ezzel kapcsolatban. A magzatot felerészben apai, az anya számára idegen sejtek alkotják, melyek génállományát az apa határozza meg. A terhesség alatt ezért az anya immunrendszere elnyomja a saját működését, hiszen az „idegen test”, a magzat megtartására törekszik. Ha ez a bonyolult folyamat nem tud tökéletesen végbemenni, mert például az anya immunrendszere túl élénken reagál a partner által is meghatározott magzati sejtekre, akkor a kismama a terhesség korai szakaszában elvetél.
Hogyan segít az immunológus?
Ha ismétlődő vetélések esetén még nem történt immunológiai irányú kivizsgálás, akkor azt javasolt az újabb tervezett teherbeesés előtt elvégeztetni. Az első konzultációra vigyük magunkkal a korábbi leleteinket, az addig elvégzett vizsgálat eredményeit. Az immunológus ezek alapján és a személyes beszélgetést követően további vizsgálatokat kérhet. Vérvizsgálatból fény derülhet például a fel nem ismert autoimmun betegségre, ami adott esetben immunszupresszív (az immunrendszer működését elnyomó) készítményekkel tünetmentessé tehető. A már diagnosztizált autoimmun betegeknek is javasolt immunológussal konzultálni, hiszen már a tervezett terhesség előtt szükség lehet a korábban beállított gyógykezelés módosítására. A vérvizsgálat az alloimmun vetélések okait és a kezelés módját is felfedheti. „Az eredményektől függően kezelésként szóba jöhet, hogy az apai sejtek felhasználásával végzett oltással az anyai immunrendszert megtanítjuk, hogy bizonyos sejteket ne tartson most már idegennek, ill. lehet szó az anyai immunrendszer túlműködését elnyomó immunszupresszióról, melynek segítségével biztosítani tudjuk a magzat kihordását.”
Forrás: Immunközpont
