Veréb Tamás, a sikeres fiatal színész, énekes a Szegedi Szabadtéri Játékok legendát életre keltő musicalében, a Titanic hazai ősbemutatójában játszik főszerepet a nyáron, egy hosszabb színházi szünet után. Az év legfittebb énekesének megválasztott művész elárulta, mennyi apróság köti őt a Titanic történetéhez és romantikus hőséhez.
HOGYAN VISZONYULSZ AHHOZ A KARAKTERHEZ, AKIT A TITANIC MUSICALBEN FOGSZ JÁTSZANI?
Jim Farrell egy hősszerelmes. Őszintén szólva korábban voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy miért kapom meg olyan sokszor ezt a típusú karaktert, miért nem lehetek egy-egy szerep erejéig az intrikus. Azonban már rég tisztáztam magamban mindezt, és örülök, hogy romantikus hőst alakíthatok. Igyekszem megfigyelni, hogy vajon a nézőnek mi fontos az előadás során: az úgymond komoly témák mellett is szükségük van egy romantikus szálra. A Titanicban mindkét vonás hangsúlyosan megjelenik, nekem pedig az a feladatom a darabbeli partneremmel, Vágó Zsuzsival, hogy minél hitelesebben megjelenítsük azt a két fiatalt, akik ugyan nem a szerelmet keresik, de az mégis rájuk talál, és ebben a rövid időszakban, ameddig az utazás tart, próbálják minél szebben kibontani ezt a váratlan érzést. Átéltem már ilyen „hirtelen jött” szerelmet: Olaszországban voltam még tinédzserként egy családi nyaraláson, ahol egymásba szerettünk egy olasz lánnyal. Gyorsan eltelt az a néhány nap, mi elindultunk haza, ő pedig maradt kint Olaszországban. Tinédzserként úgy éltem meg ezt, mintha nem is mehetne tovább az élet. Azóta is hiszek abban, hogy három nap alatt kialakulhat egy olyan szerelem, mely életre szóló élmény marad.
VOLT SORSDÖNTŐ UTAZÁSOD IS?
Mint minden ember életében, vagy mint egy jó musicalben, velem is történtek váratlan fordulatok. Évekkel ezelőtt például Budapestre utaztam egy castingra, az esélytelenek nyugalmával – rá egy hónapra pedig már a fővárosba költözhettem, mert megkaptam a szerepet. Nemcsak a színházi, hanem a televíziós szerepléseimet is ilyen sorsszerűnek éreztem. Úgy gondolom, hogy az ember választhat, hogy melyik úton szeretne továbbhaladni, de ha valaminek a fejére kell esnie, az úgyis megtörténik. Csak éppen nem mindegy, hogy az egyik úton az a valami egy zongora lesz, vagy egy tollpihe a másikon.
A TITANICCAL KAPCSOLATBAN MIT ÉRZEL, MI „ZUHANT” RÁD?
Érdekes kapcsolat fűz magához a vízhez. Alapvetően nagyon szeretem a vizet, jól úszok, élvezem is, de van egy furcsa rémálmom már régóta. A tengerrel, óceánnal jön elő, ezekkel a beláthatatlanul mély vizekkel és az élőlényeikkel, és mindig valami rossz lesz a vége. Többször próbáltam már tudatosan leküzdeni ezt az érzést, például beúsztam messzire a tengerbe, hogy megtapasztaljam, nincs ott semmi rossz, de még nem sikerült legyőznöm a mély vizektől való félelmemet. Amikor a Titanic szereplőválogatása volt, akkor egyből eszembe jutott: na, ez a nekem való kihívás! Akárhonnan jön ugyanis egy félelmem, fontos, hogy leküzdjem, „kidolgozzam” magamból a korábbi negatív élményeket, történéseket.
HA JÓL TUDOM, NEMCSAK EMIATT LESZ KÜLÖNLEGES SZÁMODRA A TITANIC.
Valóban, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok ősbemutatójával végre újra visszatérek a színházi világba, hosszú hónapok után mondhatom, hogy a Titanic lesz a nagy visszatérésem. Annak ellenére, hogy sokan aggódtak amiatt, hogy nem látnak többé színpadi produkciókban, én sosem akartam eltávolodni a színháztól, csupán meg akartam teremteni annak a lehetőségét, hogy azokban a szerepekben láthassanak, amelyekben úgy érzem, valóban kiteljesedhetek. Az egész nyaram a Titanicról fog szólni, hiszen hatalmas produkció, igazi művészi kihívás, de azt már elárulhatom, hogy szeptembertől több új bemutatóban is láthat majd a közönség. (X)
