A mindenki által csak „pirosként” ismert M2-es metró Budát és Pestet összekötve szállítja elfoglalt életet élő utasait. Nagy forgalmú csomópontok, vonat- és autóbuszpályaudvarok, valamint régi hangulatú sétálóutcák egyaránt találhatók a tíz állomás valamelyikén.
A sokszínűség nemcsak a megállókra jellemző; lépten-nyomon különböző kisebbnagyobb éttermekbe, romkocsmákba, pubokba, salátázókba, gyorséttermekbe, bisztrókba botlunk. Ha metróval közlekedünk, a föld alatt nem kell attól tartanunk, hogy elcsábulunk valamilyen finomságra, ám a szerelvényekből kiszállva, az utcára kilépve mindenfelől ínycsiklandozó illatok szállnak felénk. Ember legyen a talpán, aki tud közülük választani.
Azonban aki egészségtudatos, és fontos számára az egészséges étkezés, az jobban jár, ha a klasszikus gyorséttermi ételkínálat helyett a városi bisztrók menüjét választja. A bisztrók legfőbb tulajdonsága, hogy ugyanúgy gyorsan, ám mindig friss, minőségi alapanyagokból kínálják változatos ételeiket.
GYORSAN, FRISSET, EGYSZERŰT
A bisztrók történetének kezdete messzire, a XIX. századi Franciaországba nyúlik vissza. A napóleoni háborúk idején a mindig sietős orosz emigránsok „Gyorsan, gyorsan!” felszólítással sürgették a párizsi éttermek felszolgálóit, hogy mihamarabb tálalják az ételeket. Gyors, sietős menüre volt tehát igényük, melynek hatására egyre több ilyen, egyszerű fogásokra specializálódott hely nyílt. A XX. század közepétől pedig az egyre gyorsuló életformához igazodva, több országban is sorra nyíltak bisztrók. A bisztrók, kínálatukat és funkciójukat tekintve valahol a friss süteményeket és szendvicseket is kínáló kávéházak, valamint a bőséges választékkal csalogató éttermek között helyezkednek el. Az éttermeknél kisebb légterű, otthonos, sallangmentes bútorzattal felszerelt, sokszor az étlapot is mellőző étkezdét kell elképzelnünk. A kínálatot gyakorta táblán, krétával felmázolva olvashatjuk.
EGÉSZSÉG ÉS HAGYOMÁNYŐRZÉS EGY TÁNYÉRON
A bisztrók további jellemzője, hogy a klasszikus éttermekhez képest pénztárcabarát árakon kínálnak minőségi és szezonális alapanyagokból készített friss, mégis egyszerű, házias finomságokat. A specialitásokat gyakran a törzsközönség kívánalmainak megfelelően alakítják. Manapság azonban nem feltétlenül az egyszerűség a cél, így a repertoárban az állandó fogásokon túl különleges, kreatív napi menüvel is várnak az újhullámos bisztrók. A valódi bisztrókban kiemelt szerepet játszik a szaktudás, a látvány.
Az M2-es metró vonalán található budapesti bisztrókban a tradicionális magyar konyha remekei, úgymint a gulyásleves, az Újházi-tyúkhúsleves, a töltött káposzta, a tojásos nokedli, a hortobágyi húsos palacsinta mellett előszeretettel kínálják az olasz, a francia vagy az osztrák gasztronómia klasszikusait is. Az egészséges irányvonalat képviselve egyre színesebb a grill- és a salátaválaszték, s a desszertek között is mind gyakoribbak a túrós, gyümölcsös finomságok. A budapesti bisztrók hívószavai a különlegesség, az élményszerzés, a „jót és olcsón enni” élménye. A felgyorsult, modern világunkban a gyorséttermek vitathatatlanul közönségsikert aratnak, ám ha valami táplálóbbra, egészségesebbre vágyunk, nyugodtan térjünk be a „piros” metró vonalán sorakozó gasztrobisztrók egyikébe, mert biztosan találunk elvárásainkhoz, igényeinkhez illő menüt. egészségünk érdekében is tettünk egy kis lépést.
