Az infarktus és a depresszió kölcsönhatásai eddig is ismertek voltak, mostanra azonban az is bebizonyosodott, hogy a szívbetegség utáni depresszió jelentősen növeli a halálozási kockázatot. Dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta éppen ezért az infarktus utáni rehabilitációs program jelentőségét hangsúlyozta.
Rengetegen érintettek
A szívbetegségek közismerten a vezető halálokot jelentik világszerte, az amerikai adatok szerint minden 42. másodpercben bekövetkezik egy szívinfarktus az Egyesült Államokban. Ugyancsak amerikai szakmai szervezetek szerint a depresszió is népbetegségnek számít, hiszen több, mint 15 millió felnőttet érint az országban. A hatalmas számok is indokolják azt bejelentést, amely az Amerikai Kardiológiai Társaság 66. éves gyűlésén hangzott el, miszerint erős az összefüggés a két betegség közt.
A kutatók azokat az embereket vizsgálták, akik szívbetegség diagnózist kaptak, legyen szó például stabil angina pectorisról vagy instabil angináról. Ez a két diagnózis a legterjedtebb szívkoszorúér betegségek csoportjába tartozik. A kettő közti különbség, hogy míg a stabil angina pectoris többnyire kiszámíthatóan jelentkezik, mindig hasonló tünetekkel (mellkasi fájdalom, szorítás, légszomj, gyengeség), addig az instabil angina pectoris egy rohamszerű, életveszélyes állapot, mely azonnali kórházi ellátást igényel.
A depresszió megduplázza a halálozás kockázatát
Az amerikai tanulmány alapját az a 25 ezer fős bázis jelentette, amely az Intermountain Health System nevű szervezetnél volt regisztrálva, mint szívkoszorúér-beteg, és akiket a diagnózis után átlagosan 10 évig követtek. Közülük 15 százalék kapott depresszióról szóló diagnózist is a szívbetegség megállapítását követően. A kutatók természetesen olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a nem, az életkor, a gyógyszerezés és az anamnézis. Az eredmények megdöbbentőek voltak.
Kiderült, hogy a szívbetegséget követően kialakult depresszió a legerősebb előrejelzője a végzetes kimenetelnek. Olyannyira, hogy a depresszióval élők 50 százaléka elhunyt a vizsgálati időszak 10 éve alatt, míg a nem depressziósoknál 38 százalék volt ez az arány.
A szívbetegséggel élők sokkal több figyelmet érdemelnek
Az amerikai tanulmány nyilvánvalóan rávilágít arra, hogy a szívbetegek kezelése nem érhet véget az akut eset ellátásával, illetve a tartós gyógyszeres vagy egyéb kezeléssel. Arra azonban ma az állami ellátásban nincs elég energia és szakember, hogy a betegek, az infarktuson átesettek a rehabilitációban is kiemelt figyelmet kapjanak.
– Azon betegek esetében, akik már túl vannak szívrohamon vagy stroke-on, a gyógyszeres kezelésén túl fontos egy személyre szabott, egészséges életmódot is kialakítanunk, hogy minimálisra csökkentsük a legközelebbi „esemény” bekövetkezésének lehetőségét. Ez magában foglalja a táplálkozás- és mozgásprogram kidolgozását, valamint azt a személyes figyelmet is, amellyel akár a depresszió kisebb jelei is kiszűrhetők – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Fontos, hogy segítsünk az érintetteknek megszabadulni a betegségtudattól, hogy visszaszerezhessék a teljes értékűség érzését. Segítenünk kell, hogy motiváltak legyenek az egészségmegőrző életmódra, mozgásterápiára. Ez nem mindig könnyű, sokszor nem is megy egyedül, ezért bizonyos esetekben érdemes mentálhigiénés szakember, pszichológus vagy pszichiáter segítségét is igénybe venni. A teljes körű rehabilitáció célja mindenképpen a jelentős életminőség javulás és akár az életet veszélyeztető állapotok kiküszöbölése.
Forrás: Kardioközpont
