Paul Potts, az idei Szegedi Szabadtéri Játékok nyitóprodukciójának, A bolygó hollandinak világsztár fellépője azt vallja: zenei műfajokat értelemmel befogadni nem szabad. Ha kizárólag az érzelmeinkre hagyatkoznánk, képesek lennénk észrevenni, milyen hatalmas erő lakozik a zenében, függetlenül a műfajtól. Márpedig neki elhihetjük, hiszen miután egy brit tehetségkutatóban előadta a Nessun dorma operaslágert, rekordgyorsasággal lett a világ kedvence, és azóta közel kétmillió embernek, 44 országban énekelt már operát, zajos sikerrel.
Mit szólt, amikor először meghallotta, hogy önt szeretnék felkérni a szegedi Wagner-opera egyik szerepére?
Meglepett az ötlet, de nagyon boldog voltam. Mindig is operát szerettem volna énekelni, és nem tudtam, vajon megadatik-e ez a lehetőség egy profi színpadon, nagyszínpadi keretek között. Boldog vagyok, hogy a bemutatkozásom éppen Szegeden történik majd július 1-jén és 2-án, A bolygó hollandiban.
Visszahúzódó személyiségnek tűnik. miért gondolt először arra, hogy mindezt kifelé, a külvilágnak is megmutatná?
Számomra ez olyan, mint egy kapcsoló. Előadás közben válok teljes emberré, mintha belépnék egy világba, ahova mindig is tartoztam. Az életem során nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem tartozom sehová, kivéve akkor, amikor énekeltem. Az előadó-művészetet egyszerre találom izgalmasnak és rémisztőnek, de így is kell lennie. Izgatnia kell, ugyanakkor egy kicsit meg is kell ijesztenie.
Miért pont az opera keltette fel az érdeklődését? Erre a műfajra gyakran mondják, hogy nem túl népszerű a XXI. században. Önt mégis kisgyermekkorában rabolta el.
Néha túl sok időt töltünk azzal, hogy gondolkodunk, és talán ez az oka annak, hogy némely műfajok nem túl népszerűek, mert az emberek úgy érzik, nem hozzájuk szólnak. Talán kevesebbet kéne gondolkodnunk, és többet éreznünk. A zene nagyon alkalmas erre, remekül lép át határokat, mert az érzésekről szól, nem pedig a logikáról. Amikor gyerekként klasszikus zenét vagy operát hallgattam, attól jól éreztem magam, megmozgatott bennem valamit, és részese akartam lenni. Annyira, hogy felkaptam édesanyám egyik kötőtűjét és úgy tettem, mintha vezényelnék.
Hallgatott azért másfajta muzsikát is fiatalkorában?
Hallgattam rockot és popot is. Általában Dire Straitset, Genesist, Phil Collinst és az A-ha zenekart. A műfaj nem számít, nem létező határ, mert ha egy típusú zenét szeretsz, akkor bármelyiket szereted.
Az éneklésen kívül mivel foglalkozik még szívesen, szabadidejében?
A fotózás a fő hobbim. Akárhova megyek, mindig van nálam egy kamera. Részben azért, hogy emlékeket fotózzak azokról a helyekről, ahol már jártam, de azért is, mert ez is egyfajta művészi önkifejezés. Nagyon élvezem, hihetetlenül megnyugtató tevékenység.
Hogyan ügyel az egészségére?
Fiatalkoromban aktívan sportoltam, sokat futottam – ez ma már talán elképzelhetetlen, ha rám néznek. (nevet) Életem során nagyon sok balesetem és műtétem volt. Ütött el autó, kivették a vakbelem, sőt találtak tumort a mellékvesémben, amivel nagyon sokat szenvedtem. Próbálok minél nyugodtabb, stresszmentesebb életet vezetni, hogy elkerüljenek ezek a dolgok. Azt vallom, hogy ha aggódunk valami miatt, csak azt érjük el, hogy bevonzzuk a dolgot. Ezt kell elkerülni. (x)
