A gyerekek érzelmi és értelmi fejlődésében, illetve a képzeletviláguk még több színűvé vá- lásában nagyon fontos szerepet játszanak a mesék. Legyen rajzfilm, mesefilm vagy elalvás előtt olvasott esti mese, a szórakoztatáson túl egyfajta oktató jelleggel is kell rendelkezniük. Ezt a funkciót a leginkább betöltő mesefajta a népmese, ami egyszerre mesél és tájékoztat. Végigkövetve a mesebelinek tűnő, de mégis valóságos történetet, észre sem vesszük, de máris tisztában vagyunk a szokásaikkal és a mindennapjaikkal.
MIÉRT SZÜKSÉGES A MESE?
Itt elsősorban az olvasott meséről beszélünk, aminek valódi, pozitív lélektani hatása van ránk és a gyermekünkre. Nem is kell mondani, hogy a szülő mindenekelőtt azért olvas mesét, hogy időt töltsön a gyerekével, de egyúttal olyan viselkedési mintákat és fontos ősi tartalmakat mutat meg neki, amivel könnyen tud azonosulni, és azokat felhasználhatja problémái megoldása során. Hogy ez miben nyilvánul meg? Például könnyebben tud alkalmazkodni bizonyos élethelyzetekhez, akár csapatban is jobban dolgozik, s mindezen kívül könnyebben dolgoz fel esetleges igazságtalanságokat is. Fontos az is, hogy a meséknek mindemellett jótékony, feszültségoldó hatása van. „A mesékben szereplő gonosz alakoknak más feladata is létezik az ijesztgetésen és a félelemkeltésen túl: a gyerekek már eleve szoronganak egy olyan világban, ami számukra nem teljesen érthető, és ahol ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek. Így a mese lehetőséget ad nekik arra, hogy nehezen meghatározható érzéseiket formába öntsék, kiélhessék” – szerepel az anyameno.hu oldalon. A meseszereplők ugyan nem valóságosak, de az érzelmeik, a cselekedeteik annál inkább. Nem kérdés tehát, hogy képesek elérni a gyerekeknél egyfajta együttérzést, és ezáltal pedig érzelmi intelligenciájuk fejlődését. Mivel a kalandos történetekben a hősök megoldásra jutnak, a mesék eszközöket adnak a gyerekek kezébe szorongásuk és félelmük ellen.
A NAP LÁNYA – ÉSZAKI NÉPEK MESÉI
Az északi népmesegyűjtemény itthon dr. Nagy Katalin fordításában jelent meg. A mesekönyvet lapozgatva a messzi északra utazhatunk, a lappok, az eszkimók, a nyenyecek és a manysik világába. Belepillanthatunk ezeknek a népcsoportoknak a kultúrájába, hagyományaiba, szokásaiba, életkörülményeibe és hiedelemvilágába. Ez a gyűjtemény abban is többet ad az egyszerű meséknél, hogy az idegen szavakat is a történetbe építi, tágítva a gyermek és a szülő látókörét, magyarázattal szolgálva az olvasónak. Emellett pedig egyedi történetvezetése van, és a megszokott tanulságoktól is merőben eltér. Hasonlósága a megszokott mesékkel az, hogy a főszereplő próbára teszi erejét, ügyességét, és megküzd az ellenséggel, csapdákat kerül el és bonyolult helyzeteken lesz úrrá. A boldog végkifejlet azonban nem mindig garantált, ugyanis a kliséktől eltérő módon előfordul, hogy a jó nem feltétlenül nyeri el a jutalmát és a rossz pedig a méltó büntetését. A tanítás és az informálás harmonikus kettőssége jelenik meg a kötetben, felhívva az olvasója figyelmét arra, hogy a valóságban sem minden pozitív kimenetelű, és nem is szabad ilyen elvárásokkal élnünk a mindennapokban.
Rejtett üzenetét talán legjobban a „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa” magyar mondással jellemezhetjük. „A mesék sokszor zordnak, ridegnek és sok esetben hátborzongatónak tűnhetnek, de ezt valószínűleg a nehéz életkörülményekhez, a hóhoz, a jéghez, a hideghez szokott népek életstílusa és életfelfogása eredményezi, ami földrajzi helyzetükből ered” – írja Elek Annamária az olvassbele.com-on, ahol bárki beleolvashat a mesekönyvbe, ha az felkeltette az érdeklődését.
Egy rövid részletet is hoztunk az egyik meséből:
„Egyszer, amikor a férj vadászaton volt, az asszony gyereket szült. Egy szép fiút. Arca olyan volt, mint a telihold, szeme, mint parányi csillag, úgy ragyogott. Az anya sós vízben fürdette meg az újszülöt-tet, hogy a bőre erős és egészséges legyen, aztán egy nyírké- reg bölcsőbe tette. Lepényt sütött, és várta az urát a vadászatról. Telt az idő, de embere csak nem jött meg. Napok mentek, hetek, hónapok múltak, de férje csak nem tért haza. Az asszony egyedül élt a fiával, rá hárult minden munka. Gyermekének az Ulugen nevet adta. Múlt az idő, a fiú apa nélkül nőtt fel. Segített az anyjának a házimunkákban. Egyszer íjat hajlított magának egy fiatal nyírfából, nyilakat készített, s arra kérte az anyját, hogy engedje el vadászni, szerencsét próbálni, apját felkutatni.”
Palotás Zsuzsi
